Meglehetősen gyakori, hogy a műszaki csapatok vagy a beszerző személyzet közvetlenül cserélődikSSL-velCSLvagy fordítva, a nyersanyagköltségek kiigazításához. Papíron a nátrium-sztearoil-2-laktilát (E481) és a kalcium-sztearoil-2-laktilát (E482) szinte hasonlónak tűnik; ugyanabba a vegyszercsaládba tartoznak, és a sütőipari alkalmazásokhoz szorosan kapcsolódó E-kódokat hordoznak. Amit azonban gyakran figyelmen kívül hagynak, az az, hogy a technológiai víz ásványianyag-tartalma hogyan változtatja meg gyakorlati teljesítményüket a gyártósorokon.
Számos kísérleti laboratóriumi teszt elfogadható eredményeket ad, de problémák merülnek fel a gyártási méretek növekedésével. Azokban a növényekben, amelyek kalciumionokban gazdag kemény vizet használnak, a CSL hajlamos túlzottan megerősíteni a glutént, korlátozza a gázmegtartó képességet és kisebb cipókat hoz létre. Ezzel szemben az SSL-nek nehézségekbe ütközik a tészta kellő keménysége, ha lágy, ásványianyag-szegény vízzel fut. Ezek a valós változók ritkán szerepelnek az alapvető adatlapleírásokban.
A hozzáadott adagolás egyszerű összeállítása nem ellensúlyozza ezeket a hiányosságokat. Még a tészta pH-jának kismértékű eltolódása is felerősíti a két emulgeálószer közötti funkcionális különbségeket. A kereskedelmi pékségek esetében a vak keresztszubsztitúció kézzelfogható kockázatokat rejt magában: egyenetlen kenyérmagasság, egyenetlen morzsaszemcsék és instabil fermentációs teljesítmény. Bármilyen váltás az E481 és az E482 között, gyakorlati üzempróbákat igényel, nem pedig csak papíron a készítmény beállítását.

